Versek

Arthur Rimbaud
A szekrény
Tágöblű faragott szekrény ez itt; sötét, vén
tölgye: mint a nagyon kedves vénasszonyok.
E szekrény nyitva áll, úgy ont homálya mélyén,
mint óbor habja, oly megejtő illatot.

ARTHUR RIMBAUD - Alphabeticon - Medium

TETRAPTYCHON

            Előhang

Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.

Lelkemben nem őszült meg egyetlen szál haj,
benne vénecske gyöngédség nem terem!
Világot dörgetve hangom hatalmával
megyek - gyönyörűn,
huszonkét évesen.

Ringat, kábulatba tesz,
furcsa képeket hoz,
a halk dobszó
vissza-visszatér,
az ismétlődő, örvénylő ritmus
felemel,
finom mozdulatokkal kísér,
éjálmodat hívja elő,

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háború van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:

Képtalálat a következőre: „babits mihály képek”