Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Sorsuk nagyító-lencséjén át nézem a rajzó emberek ravatal-arcait, pupillájukba rejtett titkaikat. A világosból a fekete szőrös sötétbe forduló világukat. Ámulva nézem a lüktető emóciók mély-vizébe zuhant testeket, a hús-virágzását mutató szikrázó, erjedő, megfékezhetetlen embereket, a testi szenvedésekben gyötrődőket, a halál recés tenyerén ringókat, a pénzre betegesen vágyakozókat. Szemem rejtett-ablakából kitekintve tükör-lencséikben saját gyötrelmeim kikristályosodott szenvedéseit fedezem fel.
- Részletek
- Írta: Boleyn, Anne
- Kategória: Mások versei
Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Minden nekem szolgál. A színek,
az egyik piros, a másik kék,
nyakkendő mind a kettő,
a rézkilincs sárgán rám mosolyog,
a formák bennem öltenek alakot,
felhőrongyok között
gurul a kerek hold.
Enyém, amit szemem elér, amit megfogok.
- Részletek
- Írta: Johann Wolfgang von Goethe
- Kategória: Mások versei
Wanderers Nachtlied
Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vögelein scweigen im Walde
Warte nur, balde
Ruhest du auch!
105. oldal / 124
- Ön itt van:
-
Home
- Versek