Részletek

Írta: Márai Sándor

Kategória: Mások versei

Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép!-az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten!-hol vagyok?

 

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Emlékszel még
az ázó arcokkal
egymásba fonódó
ölelésekre,
a boldog bűnökre?
Mikor bolondság,
révület, ismeretlen láz
rontott meg?

Egon Schiele: Ölelés,
1917, olaj, vászon, 119,4 x 170,2 cm,
Österroichische Galerie, Bécs

Bővebben: Emlékszel még

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

MACSKA VAGYOK

 Karmaimat visszahúzom,
szelíden tűröm míg prémemen
ruganyos ujjaid kedvtelve járnak.

Bővebben: Állatok közt

Részletek

Írta: Oláh János

Kategória: Mások versei

Égettbor ízű hársak
szélhangon zsolozsmáznak.
Hallgatom, s minden elhagy,
mondják, talán nem is vagy.
Ittlétem fáj a voltban,
a semmiig hajoltam.

Bővebben: HÁRSAK ALJA