Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Mottó:
Nagy léptekkel a város mélyére szállok,
Hátam hajlott, szívem fásult, lelkemben lángok”¹

1.
Ámulat-teli szemmel lesem a kikelt csodát,
hogyan töpörödnek tipegő sorokká a fák.
2.
Az órák csekélyke keggyel peregnek,
csonkig égnek a térkép vesztett fények.

Bővebben: New York-i képeslapok

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Követem a kék részecskék
zárt hullámzását.
Pőre csóváján át jutok el
halványkék blúzodig,
gyengéd mágneses rezgés
zöldeskék szemedig röpít.

Bővebben: Kék

Részletek

Írta: Usztics Mátyás

Kategória: Mások versei

Állok a hóban, a dombon.
Vékony cipőben topog a gyász,
nem férnek el a koszorúk,
nem fér el a jajgatás.

Bővebben: Penészleki temető

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Tapogatózva lépek előre,
mint valamiféle furcsa báb,
ismerős tárgy állja el utamat,
a SZÉK. Kéri üljek le,
de most nem akarok,
a négylábú állat,
az ASZTAL is megismer, kikerül,
a KÖNYVSZEKRÉNY
mellém szegődik, polcait tárja elém.

Bővebben: Teher