Versek

Légy erős!
Feküdj ágyamba,
fejedet hajtsd párnámra,
és várj türelemmel
míg el nem alszol.
Meglásd újra együtt leszünk.
Minden ölelés,
minden nászunk emléke
újra megrészegít, megkapja
helyét megint.
Reggel búj bele ingembe,
jussanak szövetéből beléd
testem részecskéi.
Érezd bőrödön tenyeremet!

Mottó:
Nagy léptekkel a város mélyére szállok,
Hátam hajlott, szívem fásult, lelkemben lángok”1

1.
Ámulat-teli szemmel lesem a kikelt csodát,
hogyan töpörödnek tipegő sorokká a fák.
2.
Az órák csekélyke keggyel peregnek,
csonkig égnek a térkép vesztett fények.

Nem csak emlék vagy,
váratlan jelenléted
újra és újra feltámaszt.
Borotválkozom, egyszer csak
arcom helyett a tükörben
arcodat látom,
vagy hangodat hallom
a hullámok játékában
a badacsonyi parton.

Állok a hóban, a dombon.
Vékony cipőben topog a gyász,
nem férnek el a koszorúk,
nem fér el a jajgatás.