Versek
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A Nap éget, a homok forró,
a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel,
hallgatod a szívedet, és lusta
pillantásodba fogod a felhőt.
Az idő bolondja, az unalom tör rád.
Súlytalan testedből tompa gondolatok
suhannak ki, a múlás eszméje
bújik elő belőled.
.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten rád néz.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppen eper formájú.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Végzem a munkámat - mondja
közönyös hangon.
Lesben állok – teszi hozzá.
Nem faggatom tovább,
jobb, ha nem tudom mi teszi boldoggá.
82. oldal / 111