Versek

1.

Az emlékezés körmei sebet hasítanak,
véletlenül kiejtett szó
hirtelen éltre kelt egy
csillapíthatatlanul éhes napot.
Gyűrött fénykép nyitja
a csapóajtót,
megkínzott arcot mutat.
Megviselt, régi noteszlap
fájdalmas emléket fog marokra.

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSbl4QkZYORxzZ-ONqmCMLFo-EyPweNCwMCtjP-cWTm25kX7z1Thg

A mesebeli hétféle vonás,
fénypor-változás
minden emberarcon,
felismerhető.
A mimika teszi fel,
s rögzíti
jajszóra, vagy
ittas álomra
a kifejező gipsz-álarcot.


A teremtettek néma seregében,
ott, ahol az anyag-glóbuszkönnye
összesűrűsödve forog,
az ásványok kristály-lázából
kivált rudak, hasábok, kúpok,
a víz változó alakját követő formák,
a levegő fátyolszárnyaival körülvett
karéjok, kérgek között,
a legfontosabb alakzat,

Amit ékül ítélsz életedben
rajtad megjelenik.
Ha reszketsz
részeg reményt mutat öltözéked.1

Képtalálat a következőre: „páncélos lovag képek”