Részletek

Írta: Babits Mihály

Kategória: Mások versei

In Memoriam Aemilii LASK
professoris philosophiae Heydelbergiensis
Obiit Pro Patria Anno 1914.
In Galicia.

Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény elragadt,
vitted-é magaddal a drága heidelbergai dombokat?
és ha a régi szók gyűrűit szellemed megpörgeté,
készen a hívásra múltad óriásai jöttek-é
vállukon kivinni a zajból? Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázs kövéről lesikároltad a bűverőt
és amely év ezreken által szítt magába annyi színt
surló szellemed a szent kristályt színtelenre surolta mind?

Bővebben: Egy filozófus halálára

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A dércsípte végtelen
a vékony felhőkön át
átlátszón szétterül,
s ráül a vízre.
A sebzett emlékezet
szárnyait alig emelve,
nagy köröket ír
a könnyű égen,
s ránk veti halvány mosolyát.

Bővebben: Holtidény

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Kicsiny eleven lakhelyeden
ma jeles napra keltél,
az ismeretlen
felé igyekezve,
mint felhőn járó églakó,
ha földre száll, megtetted
az első láb-emelő lépéseket,
s négykézláb-teredet
hátra hagyva, sugaradat
a vége sosincs szoba
messzeségébe vethetted.

Bővebben: Járj és láss!

Részletek

Írta: Faludy György

Kategória: Mások versei

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.

Bővebben: Óda a magyar nyelvhez