Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Anyám emlékére

A rohamok kis szünetekkel
ismétlődtek,
mintha a köztes időben
a ziháló test
a megfoghatatlan elérésére
gyűjtötte volna az erőt,
egy kis habzó nyál
jelent meg kegyelmet kérő
néma ajkai között.

Rám nézett ugyan,
de nem látott,
szeme fegyverei eltűntek,
drága fényöltözete
messze mögém,
nehéz útjának
mérföldköveire révedt.

Bővebben: Agónia

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A fekvőpadon hasra fordulva,
fehér függönyök rejtekében várom,
míg a nővér,
elektromosságtól illatozó keze,
vörös, kék és sárga
drótok dús szálaival a masinához kötöz.

Bővebben: Fizikoterápián

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Te vagy az Idegen,
aki váratlanul megjelensz.
Te vagy a halál ősanyja,
az álmatlan Magma.
Messziről is érezzük talpunk alatt,
mikor morogva egyik oldaladról,
a másikra fordulsz.

Bővebben: Rengés

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Terebélyesen,
kemény kötéssel,
ősállat gyökerű terpeszben áll
a színekkel zsúfolt
térben,
úszó sörénnyel érkezik a szél,
halk csókot lehel a tétlen tájra,
eget vág,

Bővebben: Cédrus