Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
szemed nyisd ki
hallgasd belső
monológodat
rázd ki az ész tarisznyáját
felejtsd el amit tanultál
mindig állva maradva
mint a fák
gondolatlan szellemek
súgjanak neked
tudatlanság boldog
kábulatában
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Szétnyílt a csillag-lomb
az égen, a bizonyságtétel
templomának sátra.
Hét angyal lépett ki rajta,
kezükben a haragvás
aranykelyhét tartva.1
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
„Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.”1
Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Versnovella
A bérházak megnőttek
a vakító fényben,
az árnyékok mind eltűntek.
Akár egy szobor úgy állt
hosszú másodpercekig.
Elfordította a fejét,
a többi ember arcának foltjait
vizsgálta, ahogy ijedten állnak
és bámulnak bután az úttestre.
2. oldal / 58