Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Költészet tart életben, ha nem tudnád!
Ritmus mutatja mi zajlik körülötted
a változó és teremtő erőben.
Míg dolgozik melledben a hústömeg,
verslábak ütemében jársz-kelsz a világban.
Jambikus a lejtésed, mikor egy rövidet üt pulzusod,
amit mindig követ egy nyújtott, és
három szapora tribrachis lépés után
jöhet két lassú, vagyis a spondeusz.
Néha kihagy egy ütemet, aztán
egy hosszú-rövid-hosszú creticus verslábbal
újra dobogni kezd.
Úgy érzed megállt, s többé nem ad hangot,
de a pirrichius apró lépései segítenek.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Mélyéből előkering
Mintha egy régi
dallamot dudorászna
nyílik a zár,
s a szélesre tárt szekrény
mélyéből előkering
az összeszőtt, furcsa
szagok szövedéke.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kacér fogsorát csodálom
– itt kell belenézni – mutat,
fürge szeme a doboz nézőkéire.1
Csöndbe préselve
marad kívül a való.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
À la carte
(gondolatok evés előtt)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa halott növény,
leölt, letaglózott állat.
Ennivalót kínálunk.
Mintha az pótolni tudná
éhségünket az óvó mozdulatok iránt.
Mások életével
csak őrlő fogaink zaja köt össze minket.
Az emésztés elernyedésének perceiben,
a jóllakott ragadozó szemével
nézünk a másik arcába,
vesszük észre, hogy ő is létezik.
10. oldal / 62
