Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Míg élt légies formája
gyönyörködtető volt,
de a pillanat bolondja
a célszerű tárgyat
rögvest értéktelenné tette;
pucér csodája
sebző szilánkokká hullt,
most ott fekszik mozdulatlanul,
vért ontva az idő kövén,
vele haltak emlékek, ízek;

Bővebben: Tárgy és test

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szél-illatok tágították
a kékség terét,
az ég fehér fedői mögül
a nap zápora ömlött a sekély vízre.
Mintha egymást akarnák felfalni
forrt össze a két hermafrodita test;
szétnyíltak a fénylő gyöngy-szárnyak,
s a kibomló meztelen vágy öblei
egymásba tapadtak,
a vízsodor mély egységében
sokáig súlytalan lebegett
mosolyt formázó,
aragonit szimmetriájuk,
míg egybecsókoltan
végleg le nem merültek
a tó aljzatára.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Kígyótojás
Ingmar Bergman emlékére

Sötét felhő-arcok vetülnek
a földhéj görbületére.
Jajdul a hajnal, folyékony ujjak
lebegő függönyt vonnak a házak közé.
A városban rekedt estet a szélben táncoló
utcalámpák gyenge fénye kergeti tovább.
Kifejezéstelen tekintettel,
mint ki éppen most
ocsúdik életre a klinikai halálból,
bámulok kifelé az ablakon.
Élesen és tisztán látom a járdán siető
fiatal, esernyős lányt,
kedves árnyak kísérik léptei dallamát.
Az üveg-csendet az utca házfalain
visszaverődő dörrenés váratlan haragja
töri millió darabra.

Bővebben: VERSNOVELLÁK

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Ha szétnézel
nem látsz mást, csak azt,
miként sokszorosítja
ronda magát a sok hazug alak.
Eszmét eszmére cserélve,
szivacs-eszükkel könnyedén
követik minden új halom parancsát.
Köztük lapulnak azok,
kik szurkos éjszakákon át
írják jelentéseiket rólunk.

Bővebben: Ne áltasd magad