Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Most, hogy többé
nem tudsz más lenni,
mint amilyenné magadat tetted,
se fül,
se szem,
se szív,
se száj,
se fájdalom,
se öröm,
se szerelem,
se gyűlölet,
se rabság,
se hatalom,
se szánalom
nem marad belőled,

Bővebben: Utószó

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Éltünk messze innen,
ott, ahol a hosszú Nap a
sík Föld
szemérmét is kitakarja¹,
voltunk határt nem ismerve
a tájak urai,
szél szárnyán vitorlázó
sólyom bomolt tollú népe.

Bővebben: Eleven büszkeséggel

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

 Belemart
a falánk vaksötét
a Napba, seb nő ki homlokán,
fekete sáv zárja a boldogság száját
és torz vigyort rajzol a fény-korong arcra,
alvó láng a vesztes, tüzét jegeli a nappali éj,
az ég szemére hályogot borít, virág-vágyak halnak
hamvaikba, roncsolt arc a kihalt tájra vetül, sápad a
gyönyörűség, a meztelen föld fázik, színtelen mező
borzong, kín-ágyában tekereg a zajló ősfolyam, bal-átok
sújt minden boldog fény-szomjazót, vére hűl az igaznak,
gyászkendőt nyújt a komor erő a könnyezőnek, didergő
rettenet járja át az alvadt, jegelt, néma lelket, a fagyott
ész vesztét, kínját fel se fogja, s durva perc alatt
öregszik ezret a hanyatló hit, a kihunyt golyó
fekete lyukként marad a kormos égen,
nincs mi kitöltse kongó üregét
s zsugorodik zord alvilággá
a sötét, tar
Föld.

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Tétlen lebegtem
dalok ütemén,
a valószerűtlenség
öblén,
mikor puhán betakart
a mágikus monstrum.

Bővebben: CT