Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
À la carte
(gondolatok evés előtt)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa halott növény,
leölt, letaglózott állat.
Ennivalót kínálunk.
Mintha az pótolni tudná
éhségünket az óvó mozdulatok iránt.
Mások életével
csak őrlő fogaink zaja köt össze minket.
Az emésztés elernyedésének perceiben,
a jóllakott ragadozó szemével
nézünk a másik arcába,
vesszük észre, hogy ő is létezik.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Kacér fogsorát csodálom
– itt kell belenézni – mutat,
fürge szeme a doboz nézőkéire.1
Csöndbe préselve
marad kívül a való.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Helyszíni közvetítés
Mentőautók sora áll
a sebzett vakolatú kórház előtt,
a szárnyas ajtó
tárva nyitva a hordágyaknak,
a terem oszlopai között,
hevernek kerekes ágyakon
a vizsgálatra várakozók,
gipszek fojtogatják a lábakat,
melletted mindig szenved valaki más is
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Szemed
rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon,
napsütötte álmokat kerget,
szív-teli örömöket szomjaz
alvó szemed.
8. oldal / 59
