Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Szétnyílt a csillag-lomb
az égen, a bizonyságtétel
templomának sátra.
Hét angyal lépett ki rajta,
kezükben a haragvás
aranykelyhét tartva.¹

Bővebben: A hét kehely

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A jövő helyére talán a semmi áll,
mikor majd a dühös szél
összegyűrt árnyékokat kerget.

Most legyen öröm nekünk élni!

Nem érdekel a múlt, talán nem is volt,
holnap meg lehet
forgó felhő bontja ki magát,
s tölcséréből fénycsöppek
könnyei hullnak majd.

Bővebben: Kitölt teljesen

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

„Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.”¹

Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.

Bővebben: Karodat tárd ki!

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Édes rózsaszínű száj,
ápolj engem, csókba zárj,¹

A szerelem fájó kémiája,
„izzó önzése” kínoz folyton.
Ez az érzés uralja éber álmom,
hiába várom az ég alja kigyúljon.

Pár nap nem sok, amit nélküled
töltök – nyugtatom magam.

Egy frászt nem,
maga az örökkévalóság.--
sikolt belém a fájdalom.

Irigyelem, az órát, a napot,
attól, aki veled van.
Akihez szólsz, aki hallgat,
ki tested s lelked uralja.

Tudom van sok, de
barátod lenni nem akarok.
Ha a szabadság
zsákmánya lettél²
pofozz meg inkább,
tűidet szúrd belém,
hagyom majd: hadd fájjon!

Szenvedésem magasztal
fel téged – tudom,
ha szerelmed nem lehetek
maradok koldusod,
ki örökké
szomjazik³
utánad.

1 Carmina burana: JÖSZTE, JÖSZTE, SZERELMESEM (Fordította: Weöres Sándor)
2 Szabó Lőrinc: Cressida
3 Shakespeare: LXXV. szonett parafrázisa (Szabó Lőrinc fordítása)