Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Miért nem szállhat alá
a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével hozzám,
aki a jégropogású lepedőn
magához szorított,
mikor a forró lehelet kergetett,
és a láz mérge ette álmomat.
Akivel a lépéseket számoltam,
mikor ég és föld közé szorulva,
az ember-árnyakat rajzoló
fák vettek körül,
figyelték minden reccsenő,
csigát taposó lépésemet.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Még élünk,
mögöttünk lemaradva kullog
rövid-hosszú életünk,
arcaink arcainkra rakódva
temetnek évtizedeket,
dióhéj-ráncokat mélyítő fájdalmak
rajzait hordjuk magunkon,
üveg-koponyánkon még feszül
lágy húsunk,
de benne egyre hegesedik
szelíd erőnk,
az önteremtő szürke massza,
még szaladnak ki
belőlünk bolond-szép gondolatok,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Magas hőfokon égő tűz,
vihar zengés,
lobogó körtánc,
ezüstre váltó tekintet,
zászló lobogtatás, éljenzés,
verdeső látomás…
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Árulkodó arcizmok1
Csodálkozás
A homlok folyócskáiban
ámulat úszkál.
A szemöldök lesz a tornyok széptevője.
Az égbolt felé tart a felső,
az alsó héj ismeretlen tisztáson át
jégbe hull.
Angyalok várják a pillanat végét.
Kerek szemek
az áramlat hátán a holdat kergetik.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Verseim
Ha nem vigyázol
a szerelem szája elnyel1
Csábító énekét hallgatva
csengő, csoda-tevő dala megigéz,
és esztelenül mindent ott hagyva,
mint ki új hitre vált,
a tenger kék képébe űzve
követted,
7. oldal / 71
