Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Csípők rezdüléseit,
a sűrű, részegítő
testek közelségét,
a kiéheztetett mozdulatok mohóságát,
az eleven ujjak áramát magadon érezve,
a tekintetek lézersugarával
követve a ringatózó csodákat,
táncolsz, táncolsz
a forgás sámán-révületében,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
fekete pöttyök
az elfelejtett telefonszámok,
egy felkiáltójel figyelmeztetése
a csillagokig hajít,
dobpergésre kelő évfordulók,
piros betűs ünnepek
tüzelnek elő büszkén;
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Agyamhoz kapcsolva,
mint valami barbár ékszert,
egy ravasz szerkezetet
viselek fülemben,
mely belém nyitja
az egész végeszakadatlan világot,
millió idegenhez vegyítve hangomat.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Látlak az ébredés pillanatában,
amint a reggeli fény-ujjak nyitják
szemed. Nézem hogy kelsz fel a bánatos
ágyadból. Fejed gödre jel marad a
párnán. Ráncaid borosta leplezi.
Túl az Óperencián, túl mindenen,
életed öreg könyvében lapozgatsz,
körül leng a néma jelen, a kihűlt
szavak szétfutnak a sárga lapokon,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Elhagyva a fakó
valót,
égi ének szűrőjén
szűröm át a világot,
zene varázs szőnyegén
repülök,
sírni és nevetni bűvös
dallam tanít –
59. oldal / 62
