Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

 A diktátornak – figyeld meg! -
majd mindig kell valamilyen
kellék, bajusz, szakáll, sötét szemüveg,
hogy igazi arcát magának megőrizhesse.

Az álcázott alak csillagok képébe hahotázva
a néphatalomra hivatkozik,
miközben szájából parancsszavak
lángolnak ki.

Bővebben: Diktátor

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Kitárult eléd rongyokba burkolt szívünk,
A diadalmas hangok nagyot kiáltottak, a
Teremtő vigasza szólt, és szégyellt sorsunk szakadt ki
Hegedűd állad alá vett virtuóz játékából.
Yehudin Menuhin tanítványaként, szivárvány csúcsán

Bővebben: A virtuóz

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtettnek,

Bővebben: Gulag

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Egy kerek évfordulóra

Őt disztingvált úr
unatkozik,
arcukon sápadt
fénykörök vibrálnak,
lakáj-lapulással
nézik,
hogyan szeletelik,
az asztalra helyezett
furcsa, szabálytalan tortát,
a díszítés rajta a korlát,
mintha körben
formázna hegycsúcsokat
úgy tornyosul,
középen édes vidék lapul,
a kék vonalak
meg akár a folyók,
olyanok,

Bővebben: Desszert