Verseim

 

„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm...”
Óda az Örömhöz: Friedrich Schiller,
Jankovich Ferenc fordítása


Belső napod zárt kertjében,
távol a gúnyolódóktól,
hallgatod a benned
pendülő hangokat,
az elveszett szerelem
zokogó nyitányának trilláit;

Ludwig van Beethoven (1812) - Hadi Karimi

Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fanyelű flagrum.

Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.

Szmolenszk, 2010 április 10.

Ott ült a koronájukat fosztott fák
szívében a pusztult világ,
fagyöngyök között
csupa szétszakadt idegen tárgy,
kerekek fent az ágakon,
lent a géptest széttört darabjai,
megtépett ing, kabát,
a holt anyag görbült, színét vesztette,
zsugorodott, de megmaradt,
az tűnt el
mi teremtett rendet a testben,
készült a jóra,
szemet imára zárta,
gondolatot küldte útjára,
s a látomás után surrant.

(Fellini filmjeire emlékezve)

   Békült lélekkel észrevétlen lépek
az elém nyíló
kétdimenziós világba.
Régi-régi ismerősöseim közé merülök,
Gelsomina és a Bolond,
halkan magukkal ragadnak,
örülök
tiszta rajzú mosolyuknak.
Anita Ekberg lázító, telt keble
éget, az Édes élet jelenetei
közé keveredek,
átélem Guido légszomjas álmait,
Saragina csalogató táncát csodálom,
és magam elé suttogom a varázsigét:
asa nisa masa,
(nekem többé nem egy
puszta szám a 8 és 1/2.)

A Hosszú álom című verskötetemnek a bemutatójára 2010. április 8-án került sor a Fotocella Kávézóban.