Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A világ kabátja kitárva, ezernyi veszett hang raja szál, nevetések, sírások párolognak belőle. A természet hozza menetrendszerűen az ősz fújtató dühét, a csizmás-havat csikorgató tél zenéjét, és a cseppekben muzsikáló tavaszt, a kacagva éneklő mezítlábas nyarakat, és vége nincs dobogással döngeti vérünket az élő motor a bordák szögeiben.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Zöld-agyú fák lomb-szája alatt
bőség gazdagítja az asztalokat.
Karcsú illatok az ínyek gyönyörét
készítik elő.
Sistergő húsok, kalács-koszorúk,
gyümölcs-halmok, öblös korsók
törlik el a böjti tilalmakat.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás/Cikos Ibolja
- Kategória: Verseim
Valami fojt, szorít,
hörgő hangom
szűk torok mélyéből tör fel,
amit mondani akarok,
ott marad legbelül,
nyelvem nem fér el a számban,
nyálam csorog,
kezem-lábam kitépve hever mellettem,
ujjaim sem engedelmeskednek.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Képek torlódnak képekre,
békés utcák, hűs terek, lármás házak,
dölyfös arcok, díszruhák,
irigyen őrzött tárgyak
számkivetett vonalai,
csupa olyan dolog,
ami száz éve hallgat,
az idő négyszögén át
most elém jön.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Jó itt,
ebben az eleven kuckóban,
figyelni, ahogy
a sejtek osztódó sora
lassan kirakja
arcom darabkáit,
szaporítja agyamban
az álmok teremtésére,
és a sok tarka gondolatra
fogható
milliárdnyi sejtet.
55. oldal / 62
