Verseim

 Tudod-e mit hoz egy lengő hinta-hang?
Milyen titkokat kuncog a szerelemillatú széna?
A száradni kitett ruha suhogása mit üzen?
Mit súg a pogány fagyöngy a madárpárnak?
S miről álmodnak a méhek a didergő kaptárban?
Kit szólít a kút-lánc, ha csikorog?
S miért fut egy rím után,
és csendesül el végül a lehelet ritmusa?

Magyarország ódon fényére hiába vágysz.
Az itt élőknek nevük sincs már, jelszavuk a forgóajtó,
amin átpörögve jutnak oda,
ahol minden a vibráló képpontokon zajlik.
A vers SMS jelekké zsugorítva vegetál
a gyémántokkal kirakott érintő-képernyőkön.
Cédrus nem nő a téren.

Zöld-agyú fák lomb-szája alatt
bőség gazdagítja az asztalokat.
Karcsú illatok az ínyek gyönyörét
készítik elő.
Sistergő húsok, kalács-koszorúk,
gyümölcs-halmok, öblös korsók
törlik el a  böjti tilalmakat.

A világ kabátja kitárva, ezernyi veszett hang raja szál,  nevetések, sírások párolognak belőle.  A természet hozza menetrendszerűen az ősz fújtató dühét, a csizmás-havat csikorgató tél zenéjét, és a cseppekben muzsikáló tavaszt, a kacagva éneklő mezítlábas nyarakat, és vége nincs dobogással döngeti  vérünket az élő motor a bordák szögeiben. 

 Képek torlódnak képekre,
békés utcák, hűs terek, lármás házak,
dölyfös arcok, díszruhák,
irigyen őrzött tárgyak
számkivetett vonalai,
csupa olyan dolog,
ami száz éve hallgat,
az idő négyszögén át
most elém jön.