Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

Mint újonnan született
nézek szét a világban,

hajlott hátam,
vad, torz tartást ad,

Bővebben: Quasimodo

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

Még élünk,
mögöttünk lemaradva kullog
rövid-hosszú életünk,
arcaink arcainkra rakódva
temetnek évtizedeket,
dióhéj-ráncokat mélyítő fájdalmak
rajzait hordjuk magunkon,
üveg-koponyánkon még feszül
lágy húsunk,
de benne egyre hegesedik
szelíd erőnk,
az önteremtő szürke massza,
még szaladnak ki
belőlünk bolond-szép gondolatok,

Bővebben: Még élünk

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

Miért nem szállhat alá
a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével hozzám,
aki a jégropogású lepedőn
magához szorított,
mikor a forró lehelet kergetett,
és a láz mérge ette álmomat.
Akivel a lépéseket számoltam,
mikor ég és föld közé szorulva,
az ember-árnyakat rajzoló
fák vettek körül,
figyelték minden reccsenő,
csigát taposó lépésemet.

Bővebben: Miért nem...

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Szülőkategória: Versek

Kategória: Verseim

Árulkodó arcizmok¹

Csodálkozás

A homlok folyócskáiban
ámulat úszkál.

A szemöldök lesz a tornyok széptevője.

Az égbolt felé tart a felső,
az alsó héj ismeretlen tisztáson át
jégbe hull.

Angyalok várják a pillanat végét.

Kerek szemek
az áramlat hátán a holdat kergetik.

Bővebben: Árulkodó arcizmok