Verseim

 Fény-vonal szalad ki a homályból,
a kanca-eget hasítja szét,
világra tárva vérző sebét;

 

 

Hálóing

Úgy viseled
akár a nyár
a hosszú nappalt.
Amikor kikelsz az ágyból,
hiába rejti el bokáig
törékeny testedet,
a narancs színű
világosság
dúdolva bújik át finom
szövésén, hogy
a kíváncsi szemnek
 megmutassa
szép szeszélyed
vonalait.

 Tudod-e mit hoz egy lengő hinta-hang?
Milyen titkokat kuncog a szerelemillatú széna?
A száradni kitett ruha suhogása mit üzen?
Mit súg a pogány fagyöngy a madárpárnak?
S miről álmodnak a méhek a didergő kaptárban?
Kit szólít a kút-lánc, ha csikorog?
S miért fut egy rím után,
és csendesül el végül a lehelet ritmusa?

Lépteit vesztett
félcipő
párját hasztalan kereső
kesztyű
magában vacogó pokróc
az éjszaka szárnya alatt
adnak ma találkát egymásnak
a hulladékokon hízott
zacskók között

Magyarország ódon fényére hiába vágysz.
Az itt élőknek nevük sincs már, jelszavuk a forgóajtó,
amin átpörögve jutnak oda,
ahol minden a vibráló képpontokon zajlik.
A vers SMS jelekké zsugorítva vegetál
a gyémántokkal kirakott érintő-képernyőkön.
Cédrus nem nő a téren.