Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Felhő emeli szoknyáját
a város tépett tetői fölé.
Panaszaikat rejtegetve
kapaszkodnak egymásba
a száz éves házak,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
árnyékokat kerget,
házak, hidak, hegyek bújnak
egymáshoz, az éhes fény
villogva reng a sziklahátakon,
zokogás rázza az erdők vállát,
forgó felhő bontja ki magát,
a forróság mindenre kiárad,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Emlékszel még
az ázó arcokkal
egymásba fonódó
ölelésekre,
a boldog bűnökre?
Mikor bolondság,
révület, ismeretlen láz
rontott meg?
Egon Schiele: Ölelés,
1917, olaj, vászon, 119,4 x 170,2 cm,
Österroichische Galerie, Bécs
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
MACSKA VAGYOK
Karmaimat visszahúzom,
szelíden tűröm míg prémemen
ruganyos ujjaid kedvtelve járnak.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Nem álcáztad derűs arccal bánatodat,
sírás sem rázta válladat.
S ez jól van így.
Gyászodnak jelét adnod kell,
de ne sírj, ha csak megszokásból
teszed azt.
Hulljon mély kondulásba panaszod.
Vigasztaljon, akit elveszítettél
hozzád beszélni fog, ha akarod,
emléke nem záródik
tükröd mély sötétjébe,
magadat fogadod magadba,
ha hallgatod.
47. oldal / 58
