Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Saját hangod is furcsán,
idegenül cseng füledben,
mintha ablak mögül jönne,
és csak indulatod világolna át rajta.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Közönyös számlapok,
kör kör után járó mutatók.
Tárt ablakok, nyerítő lóerők,
éhező fényevők.
Citerázó fák, kéregető ágak.
Tekerő ülőkéken hájak.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A legnagyobb távcsővel
sem hatolhatunk a kezdet vágatának
legmélyére1,
nem pásztázhatunk könnyedén
a fényvilág űrgyűjteményében,
a megnyíló, egyszer létező,
jelenlét pillanataiban,
nem láthatjuk a kusza halmazt,
mikor a légbe
még sugár nem gyúlt,
a lágy a keménnyel,
a könnyű a nehézzel2 vívta csatáját,
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Mennyi város tapsolt,
hány győztes nyitány szólt neked,
s hány balkörmű támadt rád,
míg huzatos vonatod nagyot sípolt,
s buzgó erőd utána szállt.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
45. oldal / 60