Verseim

Az óra mutatója megállt,
a
kor korma
befedte a tiszta számlapot,
az idő
hiába öregedett,

Bűvölten nézem, ahogy
száz példányban futok az interneten,
nevemen él, s dolgozik
a szorgos időben sok más személy.

Mottó:
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”1
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja át az utcát;

Miért nem szállhat alá
a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével hozzám,
aki a jégropogású lepedőn
magához szorított,
mikor a forró lehelet kergetett,
és a láz mérge ette álmomat.

Ritmus mutatja mi zajlik
elszánt szívedben,
a változó és teremtő erődben.
Zene szól bordáid között. Szívhangod,
akár egy ütőshangszeren
a képzett zenész játéka, tisztán szól,
ha benned minden harmonikus.