Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A dércsípte végtelen
a vékony felhőkön át
átlátszón szétterül,
s ráül a vízre.
A sebzett emlékezet
szárnyait alig emelve,
nagy köröket ír
a könnyű égen,
s ránk veti halvány mosolyát.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Amit magam elől elrejtek,
ráncot vet rám,
lüktető egymásutánja
érfalaimon koccan,
s dobogó kínnyalábja
két karomba vágtázik.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Jajgató fények
hintáznak a hullámokon,
a tenger tesz bosszúesküt,
fehér óriások hajolnak föléjük,
a villanásokat
pokolgépek döreje követi,
s a part nyomtalanul tűnik el
a gyors sötétben.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Résnyire nyitott szemem követi,
ahogy a végtelen üzenetét hozva
egy bátor sugár átfut szobám egén,
mintha szaglászna valami után
kíváncsian szekrényem alá les.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A túlvilág hangjai ébresztgetnek,
képek képekre váltanak,
levegőtorony tetején,
néma nyáj bárányai közt lebegek,
mosolygó színek festődnek fölém,
a Föld dobogása hajtja vérem,
a csillagközi tér tisztaságán át
galaktikus távolságokba látok.
42. oldal / 64