Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Giuseppe Arcimboldo (1527 – 1593) olasz festő
képe II. Rudolf császárról.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten rád néz.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppen eper formájú.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A Nap éget, a homok forró,
a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel,
hallgatod a szívedet, és lusta
pillantásodba fogod a felhőt.
Az idő bolondja, az unalom tör rád.
Súlytalan testedből tompa gondolatok
suhannak ki, a múlás eszméje
bújik elő belőled.
.
42. oldal / 56
