Verseim
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
„Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.”1
Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
A jövő helyére talán a semmi áll,
mikor majd a dühös szél
összegyűrt árnyékokat kerget.
Most legyen öröm nekünk élni!
Nem érdekel a múlt, talán nem is volt,
holnap meg lehet
forgó felhő bontja ki magát,
stölcséréből fénycsöppek
könnyei hullnak majd.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Versnovella
A bérházak megnőttek
a vakító fényben,
az árnyékok mind eltűntek.
Akár egy szobor úgy állt
hosszú másodpercekig.
Elfordította a fejét,
a többi ember arcának foltjait
vizsgálta, ahogy ijedten állnak
és bámulnak bután az úttestre.
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Ázik
a titokzatos mosoly
a nagy türelmű
őselemben
fuldokol a megcsúfolt
újjászületés
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Verseim
Automobil
Látod az autót?
most kanyarul, suhanva, kéjesen -1
Fút, fút előtted az út,
neked súgnak,
veled nevetnek
kétfelől a vetések,
ködbe veszve
lomberdők, mint tétova
ének kísérnek,
hegyek százráncú szoknyái
lebbennek, fordulnak
feléd hanyagul,
5. oldal / 61
