Verseim

Szétnyílt a csillag-lomb
az égen, a bizonyságtétel
templomának sátra.
Hét angyal lépett ki rajta,
kezükben a haragvás
aranykelyhét tartva.1

Az én anyám a Sors volt,
és testvéreim a hónapok,
akikkel nőttem s fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok.
1

Az emlékezet
fénybe emeli virágait,
ellenáll
a parancsra múló időnek.
Elfelejtett szavakat diktál,
éjszakai ruhába bújik,
vággyá válik.

Sütőtöklevessel öntötték le a Mona Lisát - Greendex

Ázik
a titokzatos mosoly
a nagy türelmű
őselemben
fuldokol a megcsúfolt
újjászületés

A jövő helyére talán a semmi áll,
mikor majd a dühös szél
összegyűrt árnyékokat kerget.

Most legyen öröm nekünk élni!

Nem érdekel a múlt, talán nem is volt,
holnap meg lehet
forgó felhő bontja ki magát,
stölcséréből fénycsöppek
könnyei hullnak majd.


Versnovella

A bérházak megnőttek
a vakító fényben,
az árnyékok mind eltűntek.

Akár egy szobor úgy állt
hosszú másodpercekig.

Elfordította a fejét,
a többi ember arcának foltjait
vizsgálta, ahogy ijedten állnak
és bámulnak bután az úttestre.