Éber utadon követheted
a felhők incselkedő játékát,
énekes erdőket,
az ősz ruhát váltó természetét,
köszöntheted
az alkonyi ég fölséges színeit,

a kelő sugarak szárnyas raját,
kísérnek zengő fuvolák,
nyíló tekintetek érnek el,
robbanni kész sejtjeiddel
várhatod a vágy csillagait,
csendben nézheted
az erőt sugárzó
szobrok antik íveit,
magadba fogadhatod
táruló templomok áhítatát,
hegedűk szeszélyes játékát,
ha megkapod
a vérből vet vámot,
az egyetlent, az életet,
egymás nyomába lépő
merész gondolataid
magjait terítheted mások elé,
képzeleted képei
a valóság folyóban eléd úsznak,
és versek nyílnak belőlük...

..mikor létezésed gőgje
– individuumod –
eltűnik veled végleg,
.képtelennek tűnő
ellenpontként,
az egyes marad
a megmásíthatatlanban,
hegyek magasából
nézve is, egyfelé visz
múlt és jövő,
mutatva neked
az egyetlen egy
életedre kijelölt utat,
de leckét adva
egyensúlytanból
az egy árnyéka borul,
kitakart egedre űzött
végedre is.

2023.11. 23.