Míg élt légies formája
gyönyörködtető volt,
de a pillanat bolondja
a célszerű tárgyat
rögvest értéktelenné tette;
pucér csodája
sebző szilánkokká hullt,
most ott fekszik mozdulatlanul,
vért ontva az idő kövén,
vele haltak emlékek, ízek;

Eltörött! – Így gyűjtsd össze az üvegszilánkot biztonságosan! -  PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek

sokkal fiatalabb volt mint én,
mégis a konyha
sírós sírján hever,
teste híven őrizte
változhatatlannak vélt formáját,
hitte, marad a világ
dermedt dele még sokáig,
mégse kerülhette el végzetét,
sorsa ismerős,
részecskéi is rokonaim,
születésekor finom kezek
formázták,
véstek rá futó vonalakat,
vigyázták mostanáig,
gondosan neveltek engem is
tudós regék,
és lelkem törékeny,
akár a kezemből kicsúszott
kristályalaké,
volt és már nincs,
születtem, most még élek,
aztán leszek az álmok hordaléka,
s kerülök abba az állapotba,
ahol puha békévé bomolva
mindkettőnk desztillációja1 zajlik,
változunk valami mássá,
ahol tárgy és test
már egyazon anyag.

1Szabó Lőrinc. Egy egér halálára