A magasság kitárta karjait
és vonalakkal, ívekkel összekötötte
múltam darabjait.

Moszkva. 1980
Romhalmokba oltott évtizedek
emelik a magasba,
az elérhetetlen álmok helyett,
a csillagos monstrumot.
Felhőkkel vitatkozó tornya köré,
az emlékezés kiradírozhatatlan fájdalmait
gomolyoztatva.
A templomok
aranyozott hagymakupolái
fénylenek,
az alkony sötétvörös ege alatt.
Holtakat hívó harangjai, ha szólnak is,
nem érnek el.

New York. 1993
A szabadnak hitt világ levegője
járja át az égből letaszított óriásokat.
Betemet az egyenletes tompa,
terméketlen hang.
A tiszta, felhőtlen ég, éles,
szuvenír képeket tár elém.
Ezer ablak veri rám
a magány meztelen fényeit.
A reklám-hatalomhoz
nem ér el kezem.  

2023
Feszülten várom,
a mindenség csendjében:
mikor öleli megszelídülve magához újra
a két várost, a megbékélt akarat.