Nincsen titok többé
Élő sejtjeid
Apály kényén úsznak
Sápadtan vibrálnak
Vénhedt testedben
Sötét lovaid
Alagutakban
Vágtatnak

Bőrödön csúszkáló
Tompa varázs
Fázósan küldi
Az olvadó
Hangokat
Ájult dombokat
Sovány völgyeket
Gördülő utakat
Mutatnak
Futó patakok csobogását
Követik
Az álmos fényjelek
Apró házak
Ablakai mögött
Szorgos lakók
Fátylas leveleket írnak
Mindennapjaid
Robotjairól
A vér elhagyott
Maradéka
Mérgeket gyárt
Láncba szedett
Tömege
Fenyegetően
Mutatja forradalmas
Erejét
Az eléd terített
Nyers fakéreg
Rekedt végszavai
A láthatatlan
Végtelenjét írják
Az utolsó kérdés
Szólama borzol
Vajon mire leszel
Képes
Félig benőve
Vadvirággal