Ha az öröm,
végtelenje váratlanul
felragyog benned,
és úgy érzed láthatatlan
erők ragadtak el,
vagy rád tört
viharfúró szemekkel
valami
megmagyarázhatatlan,

amit Te párját hívó
madárhangként élsz át,
és úgy látod tőle a kopasz fák
is virágba borulnak,
és a perc csodája
évszázadokká nő,
ne hidd, hogy éppen
a szent szenvedély ünnepi
zászlaját húzták fel benned,
nem, a molekulák játéka
zajlik a mélyben,
az oxitocin gyúlt fel
hipotalamuszodban,
a tűzvészt arcodon,
táruló tenyered izzadását,
gáttalan szívdobogásodat
a kémia pontosan leírja,
ami az agyadban végbemegy,
az endorfinek játékának
köszönheted,
amit Te dőrén
végrendelkező állapotnak
élsz meg,
azt csupán a véredben keringő
neurotranszmitterek
váltják ki,
s ha balgán azt gondolod,
ez valamilyen
földöntúli
kegyes állapotba röpített,
s ez lenne,
maga a nagybetűs szerelem,
hát tévedsz, olyan nem létezik,
és sose volt,
– ne higgy a költőknek.