Ismered ügye,
a vasfonállal
levarrt szeműt,¹
ki vak álma sáros odvában
habzó szájjal becsmérel,
s hátad mögött
kígyót-békát kiabál rád.

Nüx, a sötétség istennője

Az irigység istennőjét
követi és vipera fogaival
sarkadba mar²,
ha tehetség teríti
föléd sátrát,
magányos borzalmában
epét hány.
Zöld szemű cinkosa
a kioldhatatlan rosszindulat,
méreggel forr gőze, ha téged
a kegyes ég
kitüntetett.
Sikered mérhetetlenné
sürgeti bosszúságát.
Ferde sugara karmait,
mint sorscsapást kell
elviselned, be kell látnod:
mást nem tehetsz.!