Első pozíció: térdek, lábfejek kifelé fordulnak.¹

Fehér talpfák surranó sora.

A Szent György terem színpadának alakja, akár a Vörös téré. Hintázó, tütü-ruha von tüllt az időre. A fekete zubbonyos alak hívó füttyszót ereszt a hosszú nyakú lány-alak után. Lemondó rab-ének száll az égre. A díszletfák önfeledten táncolnak.

Második pozíció: a két boka eltávolodik egymástól.

Priccs szenvedő fáján tetvek rágják testedet.

A karszék trónusa előtt születik a szóló-mozdulat. A félelem atomjai lengik körbe. Az ázsiai arca merev. Szemöldöke vészjósló. A tüllruha férfivágyat ébreszt. Szemei halált hívón szívják fel a kivillanó szentélyt. Az állandóság megremeg. Kövér ujjai sűrű svábbogár bajszán² pihennek.

Harmadik pozíció: az egyik láb közvetlenül a másik elé kerül.

Húzod az igát a lángoló fagyban.

A kivégzettek, sötét sóhaja űzi a hegy mögé a rongyaiba burkolózó Napot. A szavak mind vízbe fúlnak. A kaukázusi szeme minden titkos tájat bejár. Kimarad egy szívverése. Hattyú szárnysuhogása vett véget az álomnak.

Negyedik pozíció: az elülső láb kissé keresztbe lép a hátsó láb előtt.

A félem ikon-arcodra kiül.

Borzongás fut végig a táncoló csupasz bőrén. Hattyú-ruhájába bújik. Hullámgyűrűk csillagraja kíséri tempózó sápadt szárnyait. A Föld elárulja, eltaszítja magától. A távolodó táncos alakja ollóként vágja a vizet. Gyász-karének hullámzik végig a parton.

Ötödik pozíció: az egyik láb ujjai érintik a másik láb sarkát.

Kerek lyuk a tarkón.

A színpad elsötétül. Az emlékek hamis vizeket nyelnek. Jólelkű esti homály felhőkbe űzi a tájat. Magunknak kell befejezni a mozdulatokat.