Aki megszületett sírjon!
Aki nincs hallgasson!
A szépség és a jó
árokba temetve hever.
Az anyaföld terméketlen.

Hová süllyedt az emlékezet?

A feneketlen bírvágy1
az utolsó parancsra vár.
Hiába nyitotta fel
sápadt arcát a tegnap,
a holnap a látóhatárral végleg
összeolvad.

A most foghatatlan.
A vérengző föld
mozdulatlan.

Nincs ideje a jelennek.
Nem él mi sohase
hal meg.
Nem hal meg ki
sohase élt.
Ontja utolsó vérét
a mosolytalan Nap.
A tudás is szomjan hal.

Kire vetüljön a hideg fagy?

Nincs kinek kívánni
holnapot.
Kifakultak a fölhúzott zászlók.
Az irgalom ismeretlen.
Hallgatnak a Istenek.
Új nevet kell adni
mindennek.

1 Babits Mihály: Óda a bűnhöz