1. Pince

A csend jár a nyomomban
a sötét mélyén.
A kioldhatatlan semmi neszeiben
botorkálva, 
az olvadó falakat tapogatom.
A penészszagú levegőben
kutatom a kivezető fénysugarat.
A tégla-boltív
sokszorozza sóhajaimat.

 2. Emeletek

Üres kézzel érkezem.
Sebző szögletek visznek tovább.
Minden lépcsőfok könyörületre
szomjazik.
Álomtalan ajtók rácsain
panasz-lakatok lógnak.
Vajon él-e még mögöttük valaki?
Rólam nem álmodik senki.

3. Padlás

A ködmedrű szavak tétovázva
úsznak ki belőlem.

Egy napot adj még nekem Uram!

A tető hajlata töri meg
az ég egyensúlyát.
Hangom elsodródik.

A fény lesz
a félelmetes, nem a sötét.