A fényesség
a tiszta és mély alázatból,
a szent lángból,
az örök mozgásból
született,
mikor még a semmi volt
a minden,

mikor készülődött
az erő világra jönni,
mikor az öröktől való
Jóság Telje¹ megteremtette
önmagából a teljesség
nyugalmát, a végtelent,
s kijelölte a helyet
egy szomjtól-éhtől gyötört
bolygón
az ember lelkének,
s remélte,
mint a lázadó fény
a föld mélyében,
marad majd sokáig
csendes...

1 A kifejezés Paul Verlaine:Reggeli imádság verséből ered. (Fordította Rónay György)