A földi tudás,
az égi fátylon át
látni nem enged,

mint gyertyafény
a rovart vonz téged,

dacban hiába égsz,
sorsod hasonló¹ lesz
az övével.

Feszüljön az égen
a tiszta kék,
mentsen meg téged
a megperzselődéstől
a kiválasztottság
csendje.

A fény ruháját
mások lelkével
való egyesítettség
élménye adja majd rád.

Ki megosztott marad,
sötétségbe hull.

Semmit sem sejtető
tekintet ne uralja
arcod sápadt viaszát. 

Kaszák villáma,
a dolgos kezek
kenyérért és borért,
űzzék el
lidérces látomásaid!

Az imádság és a munka
egybefűzve teremti
a derűt, hogy Isten veled
szüretelhessen. 

Látod őt?
Édes, csodálkozó
arccal érkezik. 

Ne maradj cifra dísze
a világnak, szellemed
mutasson célt. 

Szelid visszhang szól rád:
nincs több haladék.

1. P. Gábor Mózes: TEOLÓGIA A JÖVŐNEK