A szurokfekete,
időtlen éj hajfonata,
a hideg kínoz.
Meg sem mozdulok.
A világos fél,
az édes titkú derű
szendergő fényét
rám veti,
a tiszta anyag
igába fog.
Enyém vagy, de mégsem.
Az elérhetetlen
mutatja a nyílt valót,
az ó templom
tornya hegyén
a vörös korongot.
Két princípium
folytonos mozgása,
napok virradata,
sötéttel való harca,
minden láthatatlan
alapja.
A rosszat átkozom,
s gyötör az igaz.
A hideg és a meleg
egymást falja,
a jó néha elmerül,
aztán újra éltet,
cserepes száj,
és haragos könnyek
egymást váltják.
Felejtsük el a rettentőt!
A szeretet
szabaddá tesz,
irányítja a Művet.1
Jin és jang
kétarcú magánya,
ha nem teremt
egyensúlyt,
a Megváltás
elmarad.
1Hamvas Béla: SETH
Megjelent itt: http://www.naputonline.hu/2025/05/09/olah-tamas-jin-es-jang-abel-es-kain-versek/