Mindent látni akarok,
mindent,
a nézés gyönyöre éltet,
a maszk nélküli természet
csalóka díszek nélküli látványa,
égi lázban nőtt fák hallgatagsága,
megfog a fekete-fehér világ este,
és a hóesés egyszínűsége,

nekem érdekes az is,
ami másnak tarka, hamis,
nézem ahogy a szél felkap
és visz egy kalapot, aztán fejet hajt,
köszön nekem,
ahogy pörög olyan, mintha engem
keresne, máskor a szentelt gyertya lángját,
vagy a lebbenő függöny árnyát
figyelem, a szörnyet a fal repedésében,
mikor megjelenik gonosz társa kíséretében,
szememet a testi tájak finom bája,
a meztelen bőr hívogató simasága táplálja,
barátként figyelem az idegent,
kutatom az ismerős végtelent,
és aki már nincs, látom azt is,
mert bennem életre kell
a néma arc is...