Vajon Éva miért nem félt
a Kígyótól?1
Miért hallgatott a hízelgő
tekergőre, a csáb, a nász, a kéj,
a vonzalom megcsufolójára,
az Ész hajtűkanyarjainak
zengő szavakkal írójára,
a józan tervezés
kigúnyolójára?

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi66mjDU8-IJiLNIgX5j6aompLjQ8Frw67fTGyIm0fdtqU3RHa0BxVbeUTh3TJhfdQfs-6yNMSm89MFoOE52zjM_69ygzZ6bDZ6Kr1fvIYAMhB0ZyX_jXCKmhZzZJBJPna4gLqhsCbIhqHH/s1600/Albrecht+D%25C3%25BCrer_1504_Adam+and+Eve_247x191.jpg

Albrecht Dürer (1471 - 1528)

A rút ostobaság és a züllött
önzés arcait, azóta is
Ő mintázza,
a történelmi mészárszék
részeg hangja bömbölve
belőle tör folyton elő.

Ott virul rút vigyora,
hol végzet, szabadság
egymást üldözi2.
Alvó elménk robotját
is Ő írányítja.

Isten még az Ember előtt
teremtette Őt,
– és ne feledjük -
a Földön
vele vetette meg lábát
a tagadás szelleme.
Így lett Főrendező
múlandóságunk színpadán.

Úgy lép szurkos napokon,
új és új alakban elénk,
zöld szemét eltakarva,
megtévesztve minden
éber ideget,
hogy a gyanútlan
szelídnek lássa,
és amit mond,
higgye követendőnek.

Így oltja a Kígyó
minden
üresen kongó dióba,
dobogni rest szívbe,
az izzó gyűlölet
poklát...

1 Szentkuty Miklós: A la española: halál, őrület, kéj, katolicizmus
2 Madách Imre: Az ember tragédiája