„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm...”
Óda az Örömhöz: Friedrich Schiller,
Jankovich Ferenc fordítása

Belső napod zárt kertjében,
távol a gúnyolódóktól,
hallgatod a benned
pendülő hangokat,
az elveszett szerelem
zokogó nyitányának trilláit;

trombita és üstdob kiált érted
segítségért;
az éjszaka szoros öleléséből
a halhatatlanság utáni
duzzadó vágy ébreszt fel,
egy zenei motívum
újra és újra
makacsul visszatér,
a csend sötétségéből,
az emlékező könnytelen
szenvedélyéből tör fel ismét
a teremtő láz és hajt, űz
minden füledet leigázó
akadályon át;
és a némaság éhes fogásából
szabadulva,
a fájdalom-futamai után
az álom mosolya rajtad,
a zene újra éljenez szívedben;
képzelt hegedűk húrjain
hömpölyögnek eléd
a diadalmas dallamok,
készítik elő a tökéletes harmóniát,
repítik a gyémánt-rögöcskéket
a fehér-felhős magasba;
és mulat megint a sok víg
ének-költemény,
hangillatok boldog nász-virágai
kacskaringóznak elő a szájakból,
hogy béküljön meg végre
a Földön mindenki aki él,
és a kórus-torkokból
ömöljön hangzat-ár a világba:
az örömóda ujjongó-dala...

2011 június 27.