Vágyódom valami végleges után,
valami égiutazásra,
egy varázslatra, a volt, a most, a lesz,
az unott világ elhagyására,
az ismeretlenre,
ahol eszünk és szívünk élesre vált,
és a szellem gyönyörűségét
kapjuk ajándékba.

A nehéz ég-függöny mögött mi áll?
A tömör sötétség kérge mit rejt?

Mi hajt tovább és tovább,
miért űzz a világ-kíváncsiság?
Miért nem öregszik a mindenség,
és nekem miért szabták
ilyen rövidre az életet?
Hol vannak, akik voltak,
és akik lehettek volna?
A kiapadhatatlan szenvedély
ős-lángból sürgető ereje hová visz?
Miért vagyok én, az aki?
A minden mámora miért vonz?
A képzelet hánykolódó hajója
vajon hová sodródik velem?
S mikor fejezem be
örök körutamat
a földgömb szűk porán¹?
Vagy mégis a vég csupán a kezdet?
S homályló Napom helyén
rám igazi fény virrad majd?

1Charles Baudelaire: Az utazás