Szürrealista film

Féllábú tengerész
Lustán lökdösi magát előre mankóin
Valami nótát dudorászik magában.
Cilinder látszik pisai ferdeszögben valakinek a fején
Zsinór köt össze két mozdulatlan testet.

Az ajtón lakat csüng, az ablakok zúzmarásak
Illatos pipafüst rejti el valaki bánatos arcát
Emberfej süllyed a laza homokban
Döglött kutya felfújt tetemén legyek hada tanyázik
Teve hátán zongora billeg
Alkonyi fény önmagát kergeti
A Nap nyugtalan zenéje is búcsúzik
Magasban már a Föld álma leng
Zuhanó fények, vak színek, az ünnepélyes éjen
Prostituált csillagok
Négy ütemre zakatoló vonatkerekek hangjába
Revolverlövés csattan
Kislány fut a parton, arany haját kuszálja a szél
Puha párna egy fej lenyomatát mutatja
Duzzadt ajkak mosolyra húzódnak
Harisnyanadrág hever a padlón
Hullámok játszanak a simára csiszolt
Parti kavicsokon
A hajnal fekete selyemfénye borítja be a tájat
Szétlapított varangy hever árván az út szélén
Rossz szagú vénasszony veti a keresztet
Ateista prédikátor kréta-firkái borítják a falat
Í„lélek nincs,
az ember állat,
a halál megsemmisülés”
Vörös tintapacni tarkállik egy irkalapon
Gépek tébolyult forgásban űzik egymást
Alagútba futó vonat éleset sikolt
Templomi csengők hangjára
Imára kulcsolódnak a kezek