Mások versei
- Részletek
- Írta: William Shakespeare
- Kategória: Mások versei
Szeretőm szeme nem süt, mint a nap,
S nem lángol ajka, mint a rőt koráll;
A keble nem hó, füstös barna csak;
S fején a haj - sötétlő drótfonál.
- Részletek
- Írta: Nagy Gáspár
- Kategória: Mások versei
A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.
- Részletek
- Írta: Rainer Maria Rilke
- Kategória: Mások versei
Ő... alszik... Úgy, hogy tiszta ébredése
oly éberséget szül, mely minket álom
ölébe dönt... Ó, borzalom vetése!
Földhöz verődik: koppanás a sáron,
beködli céljaink nehézkedése.
Éghez verődik: rádtárul egésze!
- Részletek
- Írta: Rainer Maria Rilke
- Kategória: Mások versei
Most menni kell mindattól, ami kúsza,
mi a miénk, s hozzánk még sincs köze,
mi rezgőn tükrözi, majd összezúzza
arcunkat, mint az ó kutak vize;
mindattól, mi még egyszer visszahúzna
tüskéivel, miket belénk akaszt,
- Részletek
- Írta: Báthori Csaba
- Kategória: Mások versei
LIV
Csend az talán, vagy fül fél-hallomása,
ha Schubertet játszanak fenn a bolygók?
Csillagok vezetik az alvajárót,
vagy tán a föld rövid, sötét varázsa?
2. oldal / 51
