Mások versei

Minden érzékem téged hoz elém
Téged, akiről tudnom kell szeret.
Minden álmomból Te intesz felém,
Ez mégsem elég, hogy érezzelek.

Tükör által homályosan… – Gedő Ilka műtermében – Arnolfini Szalon

1944. január 19.

Egy régi költő verseit olvasom
neked: szőlők közt született édes szavakat,
az ablakredőnyök, a keleti földek folyópartjain
ó, milyen gyászosan csüngenek most, milyen
vigasztalanul ezen a mélységesen mély
háborús éjen, amikor senki sem
járja be a halál-angyalok égboltját,

Quasimodo, Salvatore portréja

(1901-- 1968)

A végtelen

Portre of Leopardi, Giacomo

Leopardi, Giacomo (1798–1837) 

Mindig szerettem ezt a puszta dombot
s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy
elrekeszti a messzi horizonttól,

Iseler, látványos gerinctúra az Allgäui-Alpok északi ...

Ha volt aranykor, lesz is majd. A népre
   boldogság, jólét újra felragyog,
   kit eltemettek, újra élni fog,
   s a kör bezárul, önmagába térve.

Campanella, Tommaso portréja

(1568–1639)

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Radnóti Miklós – Wikipédia