Mások versei
- Részletek
- Írta: Oláh Tamás
- Kategória: Mások versei
Ismeritek Cressidát? Én igen!
Legizgatóbb, legfájóbb fűszerem.
Oly kéj rontja, mint engem, s gyöngeség
s kémia a lelkiismeretét.
S még így sem önző! Hogy mentse magát,
most téged mintáz, Állati Világ,
téged magához, érzékeny Idő,
téged, Jog, Szokás, Lélektan. A nő
érik benne, kit minden pillanat
folyton feltölt. Esze több, súlyosabb
Zeusz lányáénál. Mint gejzírliget
ugrálja körül álom, őrület,
mámor, szerencse. Egykor orvosa
a megbízható cinkos volt. De ma
teste a kétes becsület helyett
szinte-nyílt szabadság zsákmánya lett…
Így is szereted? – Akkor védd, szívem:
száz év múlva nem lesz más szerelem.
- Részletek
- Írta: SZILÁGYI DOMOKOS
- Kategória: Mások versei
I.
Lihegve fordult vissza. Már
ha itt vagy: hát szemből, Halál!
(Nemcsak ő s hona: tenhazád
is vérzik itt – tudod, kozák?)
Nem ágyban, nem párnák között.
De így se! – Nagy kötést kötött
– hol a kivívott diadal?
melyért még az ő fiatal
élete sem kár! semmi se!
ha hősökért zeng gyászmise,
hősökért, akik istenek
módjára erőt vettenek
a zsarnokságon! – Ó, de így!
ravasz, alattomos, irigy
sors martalékaként! – Ha már
halni kell: hát szemből, Halál!
Az örök életre valót
így keresi meg – a halott.
- Részletek
- Írta: Vihar Béla
- Kategória: Mások versei
Tizenhét nap és tizenhét éjszaka,
nem, évszázadok és évezredek óta én vonulok,
én, a katona a hóban.
Ajkam, torkom kiáltásra nyílik,
széthasad, mint a seb, kiáltok, miként a gyermek,
aki először riad a magány iszonyatára.
Hozzád, hozzátok szólok a száguldó fergeteg
és az idők ködbe vont messzeségéből.
Tizenhét nap és tizenhét éjszaka…
Láttok-e még engem? Íme, megjelentem.
Kicsiny bukdácsoló pont vagyok,
küzdelem a hótenger hullámain,
imbolygó pont, létéért küzdő,
hogy karotok drága kikötőjébe elérkezzék.
Rám ismertek-e? Arcom vonásait
még össze tudjátok-e rakni
az emlékek szövevényéből?
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Mások versei
a prevlakai öbölben
a Szent Mihály Arkangyal Monostornál
A hullámzó víz folyamatos
áradása, parthoz csapódása
és visszahúzódása, mint
szüntelen ima mormolása,
- Részletek
- Írta: Oláh Miklós
- Kategória: Mások versei
Tetszésed ha e kis könyvben nem nyerte ki semmi,
udd: a szorongás tilt írni különbet, a gond.
Elmém béna; hazám zord végveszedelme, a sok baj,
hogy belekábul az ész, annyira megnyomorít.
Nem művelték meg mezeim se tudós szavú Cátók,
s elhanyagolt földem nem hoz aratnivalót.
hogy szövegem nagyon egyszerű mintákkal szövögettem?
10. oldal / 51
