Mások versei
- Részletek
- Írta: Nóvalis -- Novalis, eredeti nevén Friedrich Leopold von Hardenberg
- Kategória: Mások versei
Melyik érző, eleven ne szeretné a határ nélküli térnek
tüneményei közül legfőképpen a fényt —
színeivel, hullámaival, sugarával,
s ébresztő napként szelíd mindenben-jelenét!
Mint az élet legbenső lelkét lélegzi be
a soha nem nyugvó csillagok óriásvilága.
- Részletek
- Írta: Baka Györgyi
- Kategória: Mások versei
Ó, szívemben nyíló, tágas
tündöklésű puszták!
Szétszaggatott, tenyérnyivé
lett hazám hullámzó rétjei,
búzamezői, ringassatok,
eszméltessen szüntelen
harangkondulás...
- Részletek
- Írta: Fakudy György
- Kategória: Mások versei
A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.