Mások versei

 

Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.

Wanderers Nachtlied

Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vögelein scweigen im Walde
Warte nur, balde
Ruhest du auch!

FAUST:
A hegy alatt mocsárvidék
terjeszt ragályt zsákmányolt földemen;
csapoljuk le poshadt vizét,
az lesz csupán a végső győzelem.
Millióknak nyitok tért, hol nem éppen
biztos a lét, de szabad és tevékeny.

Szép, szép szerény, bizalomra derítő, lelkesítő,
és mély a pillanat
a napon, a többiek között, amint taszítanak,
löknek, vezetnek, elvegyítenek, zajosan tovasodornak.

Csak közelről ne! – Lelkem,
máris mi maradt?
Üldözd a tegnapi, holnapi
sugarakat,
különben örök panasz leszel,
hogy véres zsebelés a világ
az egyik fele és a másik
vértelen hiúság.