Mások versei
- Részletek
- Írta: Rékásy Ildikó
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Mindig ugyanaz, boldogtalan ébredésem,
a létezés, akár a fogfájás, de meghalni mégsem,
visszatartanám, mint a lélegzetet,
ezt a célja vesztett, kiürült életet,
de hát minek?
- Részletek
- Írta: Yang Lian
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
1.
a fahíd, amerre tart, arra rothadnak a döglött halak
az esőt az ezüstszín tavak feketére festik
a kő elmállik, hogy megragadják a gyökerek
gyökerét a repkénnyel húsba döfött gyűlöletnek
eső-hangot kiköpve a nyár mint penész ette prém
madárcsicsergés esik éhező csapdájába a fülnek
- Részletek
- Írta: Szabó Lőrinc
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Bőrömben férgek miriádjai
laknak, mozognak. Ki rakta belém,
ki rakta rám e külön életek
viszkető őrületét? Jaj, miért
dolgozom, mért járom a végtelent,
- Részletek
- Írta: Babits Mihály
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
A ház.
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Áll a régi ház még, zöld zsaluja
mögött halkul anyám mélabúja:
ősz hajú, de gyermekarcú bánat.
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
- Részletek
- Írta: Arany János
- Szülőkategória: Versek
- Kategória: Mások versei
Mily rövid az élet!...
Mint hullócsillag futása,
Mely földünk körébe jutva,
Lángra gyúl, és tűz-barázdát
Írva elszalad, gyorsabban,
Mint egyet pillantanál.
Útja honnan jött? hová visz?...
Míg sötét volt, s újra az lesz,
A világ-űr végtelenjén
Hol bolyongott? és hová fog?...
Ki tudná megmondani!
Míg tündöklött, addig élt.
Arany János
56. oldal / 76
