Részletek

Írta: Szécsi Margit

Kategória: Mások versei

Dantéhoz

Tüzes kerekek zúgása,

forgó lángbilincsek a semmin,

forgás és tűz, mennyország, ide juthat föl az ember,

idáig jutott Dante, de ez a forgás személytelen,

személytelen a tűzkörökbe foglalt próféták arca,

az angyali seregeké, személytelen maga az isten,

Bővebben: A Paradicsom nyomorúsága

Részletek

Írta: Turbók Attila

Kategória: Mások versei

A rozsdás vízben megfürödtünk,
a tiszteletes úr vidám volt,
ettünk-ittunk és jókedvünkben
összekevertünk közelt-távolt.

Bővebben: GYULAI ANZIX

Részletek

Írta: Janus Pannonius - Fazekas István

Kategória: Mások versei

Lélek, az elforgó égen ragyogó Hadak Útján
—Örvénylőn kavarogsz, mígnem a testbe csorogsz,
Semmi panasz rád, oly makulátlan, tiszta erő vagy,
—Szép, nemes és eleven tőled a szellemem is.
Zúgva a Rák izzó kapujánál bús feledésnek
—Hűs vize nem csobogott, téged a Léthe nem ért.
Mert hol az ünnepi Serleg itatja az égi Oroszlánt,
—Onnan nyílt meg az út, hozzám pókfonalad.

Bővebben: Saját lelkéhez

Részletek

Írta: Szepesi Zsuzsanna

Kategória: Mások versei

Fogyasztói társadalmunkban
„fogyasztógépekké” lettünk:
fogyasztásra programozva
szellemünk-lelkünk és testünk.
A lélek, a szellem
már-már nem is éhes,
s ha mégis, az lehet mellékes.

Bővebben: Fogyasztunk