Részletek

Írta: Weöres Sándor

Kategória: Mások versei

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,
ezernyi versemet fél-ébren írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított, nem bírtam tenni, élni,
szunnyadtam délben, írtam éjszaka,
sötétben szálltam, mint a denevér,
benső szemem nyílt a külső helyett.

Bővebben: Az élet végén

Részletek

Írta: Baka Györgyi

Kategória: Mások versei

Nem bírom levakarni magamról
kárhozatos mulatságomat,
leküzdhetetlen vonzalom
vezet a rulettasztalhoz,
kapkodva váltogatom a számokat,
a színeket, az utolsó fillérig
elvesztem közös pénzünket.

Bővebben: Dosztojevszkij monológja

Részletek

Írta: William Shakespeare

Kategória: Mások versei

MERCUTIO.
Már látom, Mab királyné volt tenálad;
A tündérek bábája, s oly picziny
Alakba’ jár, mint a gyűrű agátja,
Mit egy tanács-úr az ujján visel.
Porszem fogatján, alvó emberek
Orrán keresztűl hajtat; hintaja
Kerék-küllői pók lábszárai,
Ernyője annak kisded szöcskeszárny,
A hámistrángja vékony pókszövet,
Gyeplője nyirkos holdsugár; tücsökczomb
Ostornyele, fa rost a kötele.
Egy szürke mentés szúnyog a kocsis,
Félannyi, mint egy jó kövér kukacz,
Mely lusta piszkos lány ujjába’ terem.

Bővebben: Rómeó és Julia

Részletek

Írta: Középkori latin költemény

Kategória: Mások versei

(1242)

Istene a mindenségnek,
ki megítélsz minden vétket,
a jó dúskál javaidban
s nem tűrsz bántást bosszulatlan

igazságod mérlegén.

Már apáink bűnben éltek,[1]
mi is vétkeztünk előtted
s bűneinknek sokasága
mi fejünkre visszaszálla

nyomorúság idején.[2]

Bővebben: Siratóének Magyarországról, mikor a tatárok elpusztították